Tapolca város

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Veszprém megye
Kistérség: Tapolcai kistérség
Lakosság: 17 fő
Terület: 63.48 km²
Népsűrűség: 0,27 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 87

Fekvése

Tapolca a Balaton-felvidék nyugati szélén, a Tapolcai-medence közepén helyezkedik el. A várost körülölelik a Tapolcai-medence bazalthegyei. Ahol az egykori Pannon-tenger vizéből lerakódott mészkőtérszínre szétfolyó vulkáni láva anyagából képződő bazalttakaró védelmet nyújtott a szél és víz koptató munkájával szemben, kialakultak a kúp vagy koporsó alakú tanúhegyek, melyek a térszint egykori magasságát „tanúsítják”.

Tapolca minden irányból jól megközelíthető, 3 vasútvonalon és 7 közúton juthatunk a városba.

Története

Legrégebbi településnyomát az i. e. 5500-4500 közötti Starcevo-Kőrös kultúrához tartozó újkőkori ház maradványait tárták fel 1987-ben a Templomudvarban. Egy késő vaskori temetőt a tártak fel a régi téglagyár közelében.

A rómaiak által az I-IV. században épített 6 méter széles kőből készült utak a város több pontján is megtalálhatóak. Az itt élt romanizált lakosság 453-ig hun fennhatóság alatt állt, majd 586-ig lombard uralom volt a területen.

Először akkor említik írásban (1182-1184), amikor III. Béla király (Csump nevű) udvari papjának adományozott egy berket Tapolca és Keszi között. A Tapolcza név magyar eredetű, magas pontot jelent. II. András király 1217 körül Turul ispánnak adományozta a területet, ekkor a neve: Turultapolcza lett. Az ekkor épült kúria és román stílusú templom nyomai megmaradtak. 1346-ban ismét királyi birtok, s az egyik oklevél szerint 1347-ben Nagy Lajos király a mai Városlődön lévő karthauzi kolostor szerzeteseinek adományozta, akik egyik birtokközpontjává fejlesztették a mezővárost. A város ekkor az egyházmegyei tizedszedési központ, vámhely és a zalai esperesség központja lett.

A karthauziak a 15. század kozepén az udvarházukat fallal és védművekkel vették körül. A török hadak az 1554 évi hadjáratukban elfoglalták a várost.

Tapolca városközpontja

A 17. században ismét kiépítették a védelmi rendszert a városkában, amikor az a veszprémi püspök, Bíró Máté tulajdona lett. Ekkor a státusa: erősített püspöki-mezőváros, 7 örökös, 21 gyalogjobbágy és 41 szabad hajdú élt itt. Szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban is. Az 1770-ben elvégzett összeíráskor 374 mezővárosi családban 1850 személy élt. A lakosság gyorsan gyarapodott, 1802-ben már 2472 személy élt a városban, jórészt katolikusok. Mezővárosi rangját 1871-ben elvesztette, ennek ellenére gyorsan fejlődött.

1891-ben megépítették a Tapolca–Sümeg, 1903-ban a Tapolca–Keszthely és 1909-ben a Tapolca–Budapest vasútvonalat, ami nagy jelentőségű volt a város polgárosodásában. Számos közintézmény települt a városba, ami járási székhely lett. A városban 1863-ban és 1908-ban tűzvész pusztított.

A környéken kialakított szőlőültetvény telepítések is elősegítették a fejlődést. Tapolcán 1925-ben 25 nagykereskedő tevékenykedett, akik közül 15 a bor kereskedelmével foglalkozott. Az ipari munkások száma is növekedett a fafeldolgozásban, a szeszfőzésben és a vasútnál. A II. világháborúban a település hatalmas veszteségeket szenvedett, 800 zsidó lakosát deportálták.

1966. március 31-én a települést ismét várossá avatták, és még ebben az évben a bakonyi bauxitbányászat központja lett. Ekkor a város fejlődése új lendületet vett, új üzemek épültek, (pl: bazaltgyapot-gyár), szélesedett a kereskedelem, kiépült az iskolahálózat és közművelődési létesítményeket hoztak létre. A város a Balaton-felvidék jelentős kisvárosává vált.

Nevezetességei

Barlangok A Tavasbarlang

A szakemberek szerint nem bizonyított, hogy Tapolca két feltárt barlangja közös rendszert alkot.

A Tavasbarlang teljes hossza: 3280 méter, mélysége a bejárattól számítva: 16 méter. A barlangot a mészkő repedéseibe bejutó víz alakította ki. A barlangot 1903-ban fedezték fel kútásás közben. 1912-ben elkészült a villanyvilágítás és megnyitották a látogatók előtt. A barlang a Nyirádon folytatott bauxitbányászat vízszintsüllyesztése miatt sokáig vízmentes volt, és le volt zárva. A bányászat befejezését követően a karsztvíz szintjének helyreállitása után egy szakasza csónakkal ismét bejárhatóvá vált és újra megnyitották az idegenforgalom előtt. A tavas-barlang nagy része víz alatt van, nem látogatható.

A Kórház-barlang teljes hossza: 2850 méter, mélysége a bejátattól számítva: 14 méter szárazon, víz alatt 36m. A barlangot a kórház területén a tüdőpavilon építésekor 1925-ben fedezték fel. A barlangot klímájának különlegessége miatt gyógyászati célra használják, megalapozva Tapolca gyógy-idegenforgalmi szerepét. A barlang nem látogatható, feltárása és kutatása jelenleg is folyik.

Egyéb nevezetességek

Fő tér
Szentháromság-szobor. A barokk szobrot Padányi Bíró Márton veszprémi püspök állítatta 1757-ben.
Katolikus templom. A templom a 13. században épült román stílusban. A karthauziak ezt egészítették ki egy gótikus szentéllyel. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1756-1757-ben barokk hajót építetett a templomhoz. A 19. század végén, Ley József plébános két oratóriumot építetett és egy neogót oltárt rendelt Innsbruckból.
Malom-tó
Protestáns templom. A kalotaszegi templomokra emlékeztető templom 1936-ban készült el.
Romkert. Láthatóak a 13. századi birtokközpont, valamint az erre épült karthauzi erősség és a 17. században kibővített vár kapujának és farkasvermének konzervált romjai.
Trianon Emlékmű
Városi Múzeum
Vízimalom
Y-házak

Közlekedés

Vasút

1891-ben megépítették a Tapolca–Sümeg, 1903-ban a Tapolca–Keszthely és 1909-ben a Tapolca–Budapest vasútvonalat. Ezáltal kialakult a vasúti csomópont, melyet gyakran emlegetnek a Balaton északi kapujának. Az ország számos nagyvárosa, valamint a hétvégeken és ünnepnapokon közlekedő nemzetközi járattal Bécs is elérhető közvetlenül Tapolcáról. Budapest – Balatonfüred – Tapolca viszonylaton korszerű IC vonatokkal utazhatunk. A Zalahaláp felé tartó iparvasutat 1927-ben építették és ma is a fuvaroztatók rendelkezésére áll. 1943 és 1982 között üzemelt a Tapolcát a diszeli kőbányával összekötő kisvasút, mely bazaltot szállított a nagyvasúti átrakóhoz.

Közút

Tapolca római kori elődjén haladt keresztül az Aquincumot Itáliával összekötő legrövidebb útvonal. Jelenleg is fontos útvonalak találkoznak Tapolcán. Eljuthatunk Veszprém, Balaton, Keszthely, Sümeg, Devecser irányába. A városközpont tehermentesítése érdekében 2002-ben készült el a települést délről elkerülő út utolsó szakasza. A rendszeres távolsági buszközlekedés 1929-től indult. Napjainkban az összes környező település, valamint a Dunántúl számos városa elérhető közvetlen buszjárattal.

Városi közösségi közlekedés

Az első városi buszvonalat 1958-ban hozták létre a vasútállomás és a kórház között. Jelenleg a városi közlekedést 1 autóbusz körjárat szolgálja amely a Juhász Gy. u. – Köztársaság tér – Ady E. u. – Sümegi út – Május 1. u. – Keszthelyi út – Dobó tér – Keszthelyi út – Vasútállomás – Május 1. u. – Sümegi út – Deák F. u. – Kossuth L. u. – TESCO – (Diszel) – TESCO – Berzsenyi u. – Juhász Gy. u. útvonalon halad. A körjárat menetideje 40 perc, Diszel érintésével 50 perc. A követési időköz 10 és 50 perc között változik naptól és napszaktól függően.

Híres emberek

Itt született 1763. május 9-én Batsányi János költő

Testvérvárosai

Bjelovar, Horvátország
Este, Olaszország
Lempäälä, Finnország
Pozsony-Főrév, Szlovákia
Stadthagen, Németország
Zabola, Románia

Képgaléria

Következő községek

További községek